Erdélyi Tibor – a Népművészet Mestere használati tárgyai és szobrai

Erdélyi Tibor a fával dolgozó alkotó emberek azon csoportjához tartozik aki nem vesz erőszakot a természetes anyagon hűséges marad a természet adta formákhoz nem gyalulja egyenesre a fát, még véletlenül sem akarja hogy a lemeznek vagy hajlított fémnek hasson hanem azt figyeli hogy az anyag mit kínál fel magától hogy göcsörtjei, ágas-bogas kinövése, tehát a “természetes karakter jegyei” a megmunkált tárgyakon is uralkodók maradjanak. Így tehát nála az anyag is sugallja az ötletet. Felkínálja a lehetséges formáit. A fával “együttérző és együttműködő” alkotó tiszteletben tartja az anyagot és a finom hajlásokat és mozgások kifejezésével a művészet rangjára emeli a tárgyat, plasztikai formai élményhez is juttatja a “befogadó” közönséget. A XX. század kitűnő művész történésze Erwin Panofsky írja: “Szinte lehetetlen tudományos választ adni arra, hogy a használati tárgyból mikor lesz műalkotás, mikor csap át formába a funkció.” Azonban Erdélyi Tibor munkáiban ez a kettősség azonnal érzékelhető.