Erdélyi Tibor egész élete az örökösen tevékeny alkotó ember érzékletes példája. Már az ivócsanakokban, gyökér székekekben és padokban a természetes anyaggal a fával „együtt érző és együttműködő” alkotót ismertünk meg, aki már az úgynevezett használati tárgyak készítésében is megvillantotta plasztikai érzékenységét, és alkotói programja később karakteres szobrászatban teljesedett ki. Erdélyi Tibor „hozzátáncolódott” a természethez és így lett Ő maga is részes, egyik tényezője az őstermészetnek, kivitelezője a természet energiáinak. Nemcsak kutatója, hanem látója és alakítója. Szobrászati munkálkodása során gyakran visszatérő téma: a tánc, a Biblia örökség és a hitvallás, sámán világ, valamint a gyász, mese, és szülőföld gyermekkori élményei.


